NAGYBÖJT — 2018

„Hogyélet”üklegyen,ësbösëgbenlegyen“

(In 10,10)

Február 14.

Hamvazószerda

Joel 2,12-18;

2 Kor 5,20 6,2;

Mt 6,1-6.16-18.

Elmélkedj!                                     

A nagyböjt egy új kezdet, olyan út, amely elvezet a biztos célhoz, a húsvéthoz, a feltámadáshoz, amikor Krisztus gyözedelmeskedik a halál felett. Ebben az idöszakban mindig erós indítást kapunk a megtérésre. A keresztény arra kap meghívást, hogy „teljes szívével” {vä. Jo 2,12) tèr- jen meg az Úrhoz, ne elégedjen meg a középszerü élettel, hanem növekedjen az Úr barátságában.

A nagyböjt a megújulás ideje az egyház, a közösségek és minden egyes hívö számára. Legföképpen azonban a ke-

Cselekedj!        

A Nagyböjtöt szentmisével kezdem, egyben tudatosan megtervezem készületemet, lemondásaimat, szentgyónásomat.

Örömmel vállalom

Február 15.         Mtörv 30,15-20;

csütörtök               Lk 9,22-25

gyelem ideje vö. 2Kor 6,2). Isten nem kér tölünk semmi olyat, amit elötte már meg ne adott volna nekünk: „Azért szeretjú”k  (az  lstent),  mert  öeläbb  szeretett  minket”  (:JIn

a mai nap terhét

— Krisztussal élem meg a nehéz hełyzeteket.

4,19).                                                              _                                                                                                                   

Jézus a mì hüséges barátunk, aki soha nem hagy bennün- ket cserben, hiszen még akkor is, ha bünt követünk el, ö

Február l6.              Iz 58,1-9a;

péntek                Mt 9,14-15

Február 17.           Iz 58,9b-14;

szombat                Lk 5,27-32

türelmesen várja, hogy visszatérjünk hozzá, és e várako- zással kifejezi, hogy meg akar nekünk bocsãtani. Isten nem közömbös velünk szemben. Mindannyiunk életét szívén viseli, név szerint ismer minket, gondoskodik rólunk és keres minket, akkor is, ha elhagyjuk Öt. Mindannyiunk élete külön-külön érték számára, és külön-külön érdekli Öt.

A nagyböjt kedvezö idöszak arra, hogy intenzívebbé te- gyük lelki életünket azon eszközök segítségével, amelye- ket az Egyház felkínál számunkra: a böjttel, az imádsággal

A gyermekekért

és a fiatalokért böjtölök,

és részt veszek a keresztúton, a szentségimádáson és/vagy szentmisén.

Ma tuelmes és irgalmas sze- retettel leszek családommal. Megkeresem, kinek van szüksé-

és az alamizsnaadás révén.

               ge segítségre, adományomra.

Február 18.             Ter 9,8-15;

Nagyböjt            1Pét 3,18-22;

1. vasárnapja          Mk 1,12-15

Február 19.       Lev 19,1-2.11-18;

hétfö                 Mt 25,31-46

Gyakran elöfordul, hogy amikor jól vagyunk, jól érezzük magunkat, elfelejtkezünk másokról (amit az Atyaisten so- ha sem tesz), nem érdekelnek a problémáik, szenvedése- ik, az igazságtalanságok, amiket elszenvednek..., ilyenkor szívünk közömbössé válik: amíg én jól vagyok, és jól érzem magam, elfelejtkezem azokról, akik nincsenek jól.

Minden alapja az Isten lgéje, amit ebben az idöszakban jóval nagyobb odafigyeléssel kell hallgatnunk és megfon- tolnunk. Engedjük, hogy megihlessen bennünket Isten lgéje, amely kulcsot kínál ahhoz, hogy meglássuk általa, miképpen kell cselekednünk, hogy eljussunk a valódi bol- dogságra és az örök életre, figyelmeztetve minket az

Imádkozom a nehézségben lévö emberekért:

az üldözött keresztényekért, a szegényekért, a betegekërt, a haldoklókért.

Olvasom a Szentírást és idöt szãnok,

hogy elmélkedjem rajta. Kitüzöm szentgyónásom idöpontját és felkészülök rá.

öszinte megtérésre.                                                                                                                                          

Február 20.           Iz 55,10-11;

kedd                    Mt 6,7-15

Február 21.            Jón 3,1-10;

szerda                Lk 11,29-32

Február 22.

csütörtök              1Pét 5,1-4; Szt. Péter apostol Mt 16,13-19 székfoglalása

Az önzö, közömbös magatartás mãra világméreteket öl- tött olyannyira, hogy a közömbösség globałizációjáról be- szélhetünk. Olyan visszás helyzetröl van szó, amivel ke- resztényként szembe kell néznünk.

Az egyik legsürgetöbb kihívás, a közömbösség globalizáci- ója. A felebarát és lsten îránti közömbösség valós kísértés nekünk, keresztényeknek is. Minden nagyböjtben szüksé- günk van arra, hogy újra meghalljuk a próféták kiáltását, akik felemelik hangjukat és felráznak minket.

Amikor Isten népe megtér az lsten szeretetéhez, megtalál- ja a választ azokra a kérdésekre, melyeket a történelem folytonosan elé állít.

Mindenkiben igyekszem felfedezni a jót.

Imádkozom

a bünösök megtéréséért.       

Megkeresek valakit, akivel már régen találkoztam,

és érdeklödöm róla, meghallgatom ot.

Imádkozom a Szentatyáért. papjainkért, szerzeteseinkért.

Február 23. péntek

Ez 18,21-28;

Mt 5,20-26

Isten nem közömbös a világ iránt, annyira szereti, hogy Fiăt adja oda minden ember üdvösségeért.

A jegyesekért böjtölök,

és részt veszek a keresztúton.

Február 24.

szombat          AçCeI      17&26;

Szent Mátyás           Jn 15,9-17 apostol

Isten Fiának megtestesüléseen, füldi életében, halálában és feltámadásában végérvényesen megnyílik a kapu Isten és az ember küzütt, az ég és a füld küzütt. Az egyház pedig olyan, mint egy kéz, mely nyitva tartja ezt a kaput az ige hirdetése, a szentségek kiszolgáltatása által, a hitrül való tanúságtéte- len keresztül, amely a szeretetben válik hatékonnyá.

A világ mégis az ünmagába zárkózás felé hajlik, hogy be-

Átgondolom életem: hálát adok Istennek értem

való hüségéért.

Foi. uúr s.

h. gybüjt

Ter 22,1-2. 9a.

10-13. 15-18;

csukja azt a kaput, amelyen keresztül Isten belép a világba és a világ Isten létébe. Így a kéznek, vagyis az egyháznak

Õrümmel és alázattal szolgálom

1. vs . “  napja        Róm 8,31b-34;

Mk 9,2-10

sosem kell meglepüdnie, ha elutasítják, elnyomják és megsebzik. Isten népének tehát meg kell újulnia, hogy ne

a kürülüttem lévüket, türe-

lemmel meghallgatva üket.

váljon küzümbüssé és ne zárkózzon ünmagába.                                                                                                                                                                              

Február 26.          Dán 9,4b-10; hétfü                               Lk 6,36-38

Február 27.         Iz 1,10.16-20;

kedd                  Mt 23,1-12

Február 28.          Jer 18,18-20;

szerda                Mt 20,17-28

Isten szeretetét, amely megtüri a küzümbüsségnek ezt a halálos magába zárkózását, az egyház kínálja fel tanításá- val és legfüképpen tanúságtételével. De csak arról lehet tanúságot tenni, amit elütte megtapasztaltunk.

A keresztény az az ember, aki megengedi lstennek, hogy be- tültse üt jóságával és irgalmával, hogy magára ültve Krisztust hozzá hasonlóan lsten és az emberek szolgájává legyen.

A nagycsütürtüki liturgiában a labmosás szertartása emlé- keztet minket erre. Péter nem akarla, hogy Jézus meg- mossa a lábát, de aztán megérti, hogy Jézus nem pusztán példa akar lenni arra, hogyan mossuk meg egymás lábát. A szolgálatot csak az tudja megtenni, aki elütte hagyta, hogy Krisztus megmossa a lábát. Csak az lehet „küzüsség

Végiggondolom, életemben mikor találkoztam

mélyen Istennel. Tudok-e másoknak tanúságot tenni?

A misszióban élü szerzetesekért, papokért és világiakért imádkozom.

Ma minden emberben kere- sem Isten képmását — mindannyiunkban ott él O.

ben vele” és ez által tudja szolgálni az embert.                                                                                                                                                                

Március 1.            Jer 17,5-10;

csütürtük             Lk 16,19-31

Ter 37,3-4,12-

Március 2.           138. 17b-28;

péntek                 Mt 21,33-

43,45-46

Mik 7,14-15.

A nagybüjt megfelelü idü arra, hogy hagyjuk, hogy Krisztus szolgáljon minket, és így olyanokká váljunk, mint O. Ez akkor valósul meg, amikor hallgatjuk lsten igéjét, és amikor a s2entségekben részesülünk, külünüsen az Eucharisztiában.

Az Eucharisztiában azzá válunk, amit magunkhoz veszünk: Krisztus testévé. Ebben a testben a küzümbüsség, amely úgy tünik, oly gyakran hatalmába keríti szívünket, nem talál helyet.

Mert aki Krisztusé, az egyetlen testhez tartozik, és Benne az

Negyedórára betérek egy templomba szentségimádásra.

Büjtülük a súlyos betegekért, haldoklókért, és részt veszek a keresztúton.

Végiggondolom saját hitem

Március 3.

szombat

18-20;

Lk 15,1-3.11-32

emberek nem küzümbüsek egymás iránt. „Ha szenved az egyik tag, valamennyi együtt szenved vele, s ha tiszteletben

türténetét és hálát adok a kapott kegyelmekért.

van része az egyik tagnak, mindegyik ürül vele” (1 Kor 12,26).                                                                                                                                

F “ ’ cius 4.            Kiv 20,1-17; 1 Kor 1,22-25;

1. vasárnapja           Jn 2,13-25

Március S.          2 Kir 5,1-15a; hétfü               Lk 4,24-30

Március 6.         Dán 3,25.34-43;

kedd                 Mt 18,21-35

Március 7.          Mtürv 4,1.5-9;

szerda                 Mt 5,17-19

Az egyhãz a „szentek kozõssége”, mert a szentek is részet képezik, és azért is, mert szent dolgok küzüssége: benne van lsten szeretete, melyet Krisztusban és minden aján- dékában kinyilatkoztatott számunkra. Ezek küzütt van mindazoknak a válasz, akik hagyják, hogy eljusson hozzá- uk ez a szeretet.

A „szentek küzüsségében” és a szent dolgokban való része- sedésben senki sem birtokol csak saját magának, hanem amije van, az mindenkié. És mivel Istenben, kapcsolatban vagyunk egymással, a tülünk távol Iévükêrt is tehetünk va- lamit, azokért, akikhez csupán saját erünkbül soha sem tudnánk eljutni, mert velük és értük imádkozunk Istenhez azért, hogy mindannyian megnyíljunk üdvüzítü müvének.

Az egyetemes egyházról mondottakat meg kell valósíta- nunk a plébániák és küzüsségek életében. Meg tudjuk-e tapasztalni az egyháznak ezeken a színterein, hogy egyet- len testhez tartozunk?

Egyetlen testhez tartozunk, amely együtt kapja meg és osztja meg, amit lsten ajándékozni akar. Ahhoz a testhez, amely ismeri a leggyengébb, legszegényebb, legkisebb tagjait és gondjukat viseli? Vagy belemenekülünk egy egyetemes szeretetbe, mely elkütelezetten munkálkodik a világ távoli részén,  de  elfelejtkezik  a  saját  zárt  ajtaja  elütt ülü Lázárról?

A vasárnap ünnep

—   a munkát ma félreteszem, a családdal pihenünk, beszél- getünk, kirándulunk, játszunk.

Ma én is tükrüzni akarom Isten végtelen jóságát

—   elfogadással, türelemmel, jóakarattal fordulok minden emberhez.

Igyekszem a lehetü legtübb dolgot megdicsérni

és megküszünni a nap során.

Konkrét tettel segítek egy mellettem Iévü szegény családot

és imádkozom értük.

Március 8.            Jer 7,23-28;

csütürtük             Lk 11,14-23

A imádságban egyesülünk a megdicsüült egyházzal. Amikor a zarándok egyház imádkozik, akkor Iétrejün a külcsünüs szolgálat és a jó küzüssége, amely elér egészen

Ma csak jót mondok másokról, jó kedvvel végzem

a munkám.

lsten színe elé.                                                                                                                                            

Büjtülük a szegényekért,

Március 9.            Oz 14,2 10;

péntek             Mk 12,28b-34

Március 10.              Oz 6,1-6;

szombat                Lk 18,9-14

2 Krón 36,14-

A szentekkel, akik lstenben talältàk meg teljességüket,

részét képezzük annak a közösségnek, amelyben a szere tet legyözi a közömbösséget.

A megdicsüült egyház azért gyüzedelmes, mert a szentek már szemlélhetik azt és ürvendhetnek annak, hogy Jézus halála és feltámadása révén végérvényesen legyüzték a küzümbüsséget, a keményszívüséget és a gyülületet.

Amíg a szeretetnek e gyüzelme nem járja át az egész vi- lágot, a szentek mellettünk, füldi zarándokok mellett maradnak. Lisieux-i Szent Teréz meggyüzüdve irta, hogy

a szenvedükért,

az üldüzütt keresztényekért; részt veszek a keresztúton és a templomi Ikigyakorlaton.  

Ãtgondolom a nagybüjt eddi- gi szakaszát és részt veszek a templomi lelkigyakorlaton

Kedves szentjeim küzbenjárását kérem

Március 11.

Nagybüjt

z.. vasárnapja

16. 19-23;

Ef 2,4-10;

a Mennyben a keresztre feszített (Jézus) szeretetének

gyüzelme miatt nem teljes az ürüm addig, amíg akár csak egyetlen ember  is szenved  és gyütrüdik a füldün„:                                                                                                                                                                    Na-

magamért,

és a mellettem lévükért. Milyen lemondással,

Jn 3,14-21

Március 12.           Iz 65,17-21;

hétfü                    Jn 4,43-54

Március 13.          Ez 47,1-9.12;

kedd                     Jn 5,1-16

Má‹ciusl4.    lz49,8-15; szerda Jn5,17-30

gyon bízom benne, hogy a mennyorszãgban nem leszek majd tétlen, merr az a vágyam, hogy tovább dolgozzak oz Egyhózért és a lelkekért”

Mi is részesedünk a szentek érdemeiben és ürümében, és ük is részesednek a mi küzdelmünkben, a béke és ki- engesztelüdés iránti vágyunkban.

A feltámadt Krisztus gyüzelmébül fakadó ürümük nekünk erüforrás lehet ahhoz, hogy legyüzzük a küzümbüsség és a keményszívüség sokféle formáját.

Minden keresztény küzüsség arra hivatott, hogy átlépje azt a küszübüt, amely az üt kürülvevü társadalommal, szegényekkel, távollevükkel üsszeküti. Az egyház termé- szeténél fogva missziós és nem befelé forduló, hanem minden emberhez szóló küldetése van.

adománnyal tudnám segíteni

a rászorulókat?

Megpróbálok

a „másik bürében" lenni, hogy jól tudjam szeretni üt. Kritizálás helyett ma a jót keresem mindenkiben: dicsé- ret, küszünet, elismerés a pletyka és megszólás helyett.

Mai düntéseimben

a magam érdeke helyett külünüsen is a másik ember javát keresem.

Március 15. csütürtük Nemzeti iinnep

Kiv 32,7-14;

Jn 5,31-47

A missziós kuldetés türelmes tanúsàgtételt jelent Jézus- Türelmes, figyelmes és meg- ról, aki az Atyàhoz akarja vinni  a teljes valósàgot  és mín-  érti leszek egész nap. Imád- den embert.                                  kozom hazánkért.    

Március 16.         Bülcs 2,1a. 12-22;

péntek              Jn 7,1-2. 10.25-30

Március 17.          Jer 11,18-20;

szombat                Jn 7,40-53

Már  ”  s      .          Jer 31,31-34;

Nagybüjt                Zsid 5,7-9; fi  /asárnapjz  Jn 12,20-33

Márc“ s 19.             2 Sám 7,4-

h¿„/j                5a.12-14a. 16;

Szent ;úzscf       Róm4,I3.16-1822;

ür   spe            M‹1,  s.1&21.24a

Március 20.          Szám 21,4-9;

kedd                   Jn 8,21-30

A missziós küldetés abban áll, hogy a szeretet nem hall- gathat. Az egyház küveti Jézus Krisztust azon az úton, amely minden emberhez elvezeti a füld legvégsü határáig.

Felebarátunkban azt a testvért láthatjuk, akiért Krisztus meghalt és feltámadt. Mindazt, amit kaptunk, értük is kaptuk. És ugyanúgy, amivel ezek a testvérek rendelkez- nek, ajándék az egyháznak és az egész emberiségnek.

Mindazok a helyek, ahol az egyház valamilyen formában megnyilvánul — külünüsképpen plébániáink és küzüssé- geink —, az irgalom szigeteivé váljanak a küzümbüsség tengerében !

Egyénileg is érint minket a küzüny kísértése. Telis-tele va- gyunk felkavaró hírekkel és képekkel, amelyek emberek szenvedését tárják elénk, ugyanakkor tehetetlennek érez- zük magunkat, hogy segítsünk nekik. Mit tegyünk, hogy az ijedtség és a tehetetlenség spirálja ne nyeljen el minket?

Imádkozzunk a füldi és mennyei egyház küzüsségében. Ne becsüljük le az olyan sok ember               erejét!

Büjtülük nemzetünk, Európa és a világ megtéréséért,

és részt veszek a szentségimá- dáson és/vagy a keresztúton.

Nagylelküen adom

az idümet, a mosolyomat, az ütleteimet, a munkámat a rászorulónak.

Atgondolom, mit tehetek plébánia küzüsségemért: hogyan tudok szavaimmal, tetteimmel segíteni?

HáIát adok szüleimért, nagyszüleimért, tanítóimért, Szent József küzbenjárását kérem az édesapákért.

Ma inkább a mellettem lévü emberekre figyelek,

nem magamra.

Március 21.

Dán 3,14-20.

91-92.95;

Segíthetünk a szeretet külünféle megnyilvánulásaival, a hozzánk küzel vagy tülünk távol Iévü embereknek az

Õrümmel szolgálom

a kürülüttem lévüket és

szerda

Jn 8,31-42

Március 22.            Ter 17,3-9;

csütürtük               Jn 8,51-59

egyhJz számos karitatív szervezetének küszünhetüen.

A nagybüjt megfelelü idü arra, hogy kimutassuk érde k- Iüdésünket a másik iránt, akár egy kicsi, de konkrét jellel, mely egyben kifejezi a küzüs emberségben való részesedésünket.

igyekszem ma a lehetü Ieg-

tübb dolgot megdicsérni.       

Meglátogatom nagyszüleimet vagy rokonaimat,

vagy egy idüs ismerüst és segítek nekik

                                              [pl. bevósórlós, takaritós J.

Büjtülük a családokért,

Március 23.          Jer 20,10-13;

péntek                Jn 10,31-42

Március 24.          Ez 37,21-28;

szombat              Jn 11,45-57

Iz 50, 4-7;

A másik szenvedése megtérésre hiv, mert a testvér szükséglete életem türékenységére emléke ztet, és az Istentül és a testvérektül való függüségemre.

Kérjük alázattal Isten kegyelmét, és fogadjuk el leh e- tüségeink korlátait, akkor bízn i fogunk azokban a vég- telen lehetüségekben, amelyeket lsten szeretete tar- togat számunkra. Így ellen tudunk majd állni az ürdügi kísértésnek, mely el akarja hitetni velünk, hogy  egye dül meg tudjuk váltani magunkat és a világot.

Hogy legyüzzük a küzümbüsséget és a mindenhatóság-

a krízisben lévü házasokért és részt veszek a keresztúton. Idüt szánok a szentgyónásra való készületre.

A Szüzanyát kérem

a nehéz helyzetben lévükért. Megtervezem az ünnepi elü- készületeket, hogy szívem az lstenre figyelhessen!

Imádkozom, hogy a világban

F"-ci‹ - 25.

Virágvasárna

Fil 2,6-11;

Mk 14,1-15,47

ra való igényeinket, azt szeretném kérni mindenkitül, hogy ezt a nagybüjtüt „szívün k képzésének” útjaként éljük meg.

Az irgalmas szív nem jelent gyenge szívet. Aki irgalmas

egyre tübben nyíljanak meg

Isten felé.

Elvégzem szentgyónásom.       Ma semmin sem morgoló-

Március 26.              Iz 42,1-7;

Nagyhétfü             Jn 12,1-11

Mãrcius 27.              Iz 49,1-6;

Nagykedd         Jn13,21-33.36-38

Március 28.             Iz 50,4-9a; Nagyszerda     Mt 26,14-25

akar lenni, annak erüs, megingathatatlan szívre van szüksége, mely bezàrja kapuit a kísértü elütt, de ny i- tott legyen Isten felé.

Az irgalmas szív hagyja, hogy átjárja a Lélek és vigye a szeretet útja in, melyek testvéreinkhe z vezetnek.

A szegény, kiüresitett sziv az, melyet ätjär a Lélek, va- gyis ismeri sajàt szegénységét, és a mäsik emberért éli életét„. Boldogok o Iélekben szegënyek, mert ilyeneké

dom — a legapróbb dolgot is

készséges lelkülettel és vi- dáman teszem.

Imádkozom, hogy a Húsvét- ban a megváltottság ürüme és a feltámadás reménye járja át családomat.

Kiengesztelüdüm családtag- jaimmal és akivel feszültség van küztünk.

Hogyan tudom ma szívemet szegénnyé, üressé tenni mã- sok gondja-baja iránt?

Március 29. Nagycsütürtük

Március 30.

Nagypéntek

KivI2,1-8.11-14; 1 Kor 11,23-26;

Jn 13,1-15

Iz 52,13-53,12; Zsid4,1416.5,7-9; Jn 18,1-19,42

az Isten orszâqo”.

Kérjük Krisztust ebben a nagyböjtben: „Fac cor nostrum  secundum  cor  tuum”  —„     Alakitsd  sziv'ünket  a te szent Szived szerint!" (könyörgès a Jézus Szive litä- niäböl).

Ezáltal legyen erüs és irgalmas a szívünk, éber és nagylel- kü, amely nem hagyja, hogy bezárkózzon, és nem esik be- le a küzümbüsség globalizációjának szédületébe.

Az  új  evangelizáció  Csillaga,  Mária  segíts,  hogy feira-

gyogjon bennünk a küzüsség, a szolgálat, a lángoló és nagylelkü hit, az igazságosság és a szegények iránti sze-

Átelmélkedem az Utolsó Vacsora

és a Iãbmosás jelenetét. Részt veszek az esti ünnepi szentmisén.

Büjtülük a bünüsükért, a bürtünben lévükért,

keresükért és a megtérükért.

Részt veszek az esti ünnepi szertartáson.

Meglátogatom a Szentsírt. lmàdkozom a keresztségre készülükért, hogy a feltáma-

Március 31. Nagyszombat

retet tanúságtétele, hogy az Evangélium ürüme eljus- son a füld határaiig, és egyetlen periféria se nélkülüzze annak fényét.

Az élü Evangélium Anyja, a kicsinyek ürümének forrása,

imádkozz érettünk! Ámen. Alleluja.

dás ürüme járja át plébánia-

küzüsségünket, adjon re- ményt és békét. Kienges2te- lüdüm családtagjaimmal és együtt veszünk részt az esti