A év,advent 3. vasárnapja, Mt 11, 2-11

 

Keresztelő János hitkételye

A régi korban írt szentek életében sok restaurálást találunk. A szerzők túl tökéletesnek állították be hőseiket. Nem merték bemutatni hibáikat, szégyellték gyarlóságaikat. Nem azokat a vonásokat emelték ki bennük, amelyek által hasonlóak a mindennapi szürke emberhez, hanem a rendkívülit, az emberfelettit. Így történt Keresztelő János alakjával is. Bemutatták alázatosságát, bátorságát és aszketikus életét, de eltusolták, elhallgatták pl. hitbeli megingását.

Ma már reálisabban látjuk a szenteket. Nem szégyelljük gyöngeségeiket, megtorpanásukat. Sőt, így közelebb érezzük őket magunkhoz, hiszen példát adnak arra, hogyan lehet kiemelkedni a bizonytalanságból vagy a hibákból.

Keresztelő Jánosnak is voltak pl. hitbéli kételyei

Gondoljuk csak el Keresztelő János helyzetét. Heródes az erkölcstelen és kegyetlen király börtönbe veti Jánost. A börtön csendjében, magányában megrohanják Jánost a kétségek.

Első kételye Jézus személyére vonatkozott: vajon ő-e a Messiás: „Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?” (3) Kérdezteti tanítványaival az Úrtól. Különös kérdés. Főleg ha meggondoljuk, hogy János isteni kinyilatkozásból ismerte Jézus messiási mivoltát. Hiszen amikor megkeresztelte az Urat a Jordán folyóban, János látta a Szentlelket leszállni Jézusra, és hallotta az Atya szózatát. Erre a jelenetre hivatkozva hirdette János, hogy: „Ö az Isten Fia.” (Jn 1,31-34)

Akkor miért kételkedett mégis Jézusban? Mi okozta a zavart János lelkében? Elméleti kételye volt: megrendült a hite Jézus messiási mivoltában. Ugyanis Jézus viselkedése nem egyezett meg azzal a képpel, amelyet ő rajzolt meg elképzelésében a Messiásról. János a maga kérlelhetetlen radikalizmusával így beszélt az eljövendő Megváltóról: „Tűzzel és Szentlélekkel keresztel titeket. Szórólapátjával megtisztítja szérűjét, a pelyvát olthatatlan tűzben elégeti.” (Mt 3,11) Tehát egy kemény, szigorú, igazságot osztó Messiást várt, aki rendet tesz, a bűnösöket azonnal megbünteti stb.

Ezzel szemben Jézus szelíden lépett fel: „A megroppant nádat nem törte össze, a füstölgő mécsbelet nem oltotta ki.” Ahogy azt Izaiás kb. 750 évvel korábban megjövendölte. (Iz 42,1-4) Odafordult a bűnösökhöz, és bűnbocsánatot hirdetett.

Az Úr Jézus életével sem követte Jánost.

Nem írt elő böjtöt tanítványainak, első útján Kánaánba menyegzőre vitte őket. Jánosnak azt kellett megállapítania, hogy: ebben a Názáretiben semmi rendkívüli nincs. Ez egy mindennapi normális ember. Nem vette észre Jézusban, hogy lelke mélyén lehet valaki szent remete akkor is, ha nem teveszőrbe öltözik, és nem sáskával táplálkozik.

A költő Mécs László Üveglegenda című versében fogalmazza meg ezt az igazságot művészien, hogy: az aszkézis nem a külsőségekben mutatkozik meg, hanem a belső gazdagságban. Ezt írja a költő:

Sem sivatagban, sem őserdőben nem lakott, // emberi örömök alá máglyákat nem rakott, // ruhája rendes volt, s nem csupa folt // - mégis, mégis, mégis remete volt. (1930)

Ker. János másik kételye egzisztenciális volt.

Nem értette János saját egyéni tragédiáját sem. Hát Istennek nincs szüksége többé őrá? Számára a prófétai küldetés csak ennyit jelentett? Áldozatul kell esnie egy házasságtörő nő gyűlöletének? Miért nem szabadítja meg őt az Isten az értelmetlennek látszó szenvedéstől, a börtöntől? Egy ilyen embert hagy az Isten elveszni? Ezer évig várhat, amíg újból egy ily lélekre akad!

Jézus a válaszát János elméleti problémájára a Szentírás fényével adja meg. Az Úr Izajást idézi, aki jövendöléseiben rámutatott arra, hogy a Messiást nem csak a hatalom jellemzi, nem csak az isteni igazság megvalósítása, hanem szenvedő szolgaság is. Az ítéletet majd második eljövetelekor hajtja végre. Addig együtt nő a konkoly a búzával, együtt van a hálóban a jó hal a hitvánnyal, de majd az ítéletkor szétválasztják a jót a rossztól. (Vö. Mt 13,24-30 és Mt 13,47-50)

Ker. János egyéni tragédiáját pedig úgy világítja meg Jézus, hogy kifejezi: ismeri János hősiességét, figyelemmel kíséri szenvedését. Helytállása nem értelmetlen vergődés, hanem minden kor számára világító példa. Mert Isten őt sokkal nagyobb dologra választotta ki, mint amit János egyáltalán elképzelt. Nem csak saját kortársaihoz küldött üzenetet János szavai által, hanem minden kor ártatlan üldözöttje számára a próféta élete példájával is üzent az Isten. Ezért dicséri őt Jézus ilyen fenséges szavakkal: „Asszonyok szülöttei között nem akadt nagyobb Jánosnál.” (Mt 7,11) Szenvedése tehát nem értelmetlenség, hanem próba az ő számára és ugyanakkor példa minden üldözött számára is.

Kt! Mi tegyünk mi hitkétely felmerülése esetén?

Az evangéliumi jelenet tanulságul szolgál számunkra is. Nem szabad megijedni a kételyektől. Ne térjünk napirendre fölöttük. Próbáljuk gondolkodva magunk megoldani. Ha nem tudjuk, forduljunk olyan személyhez, aki választ tud adni rá: szülőkhöz, hívő jó baráthoz, hitoktatóhoz vagy paphoz. Kételyeinket azonban tárjuk fel bátran az Úr előtt is úgy, mint János. Vagy vegyük elő a Szentírást. Jézus is Izajás szavaival válaszol Jánosnak: „adjátok tudtul Jánosnak azt, amit láttok és hallotok: a vakok látnak, a sánták járnak, a halottak fel-támadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az örömhírt.” (Mt11,4k) Megpróbáltatásaink közepette pedig gondoljunk arra, hogy az Úr szeme rajtunk van, és figyelemmel kíséri helytállásunkat. A próba alatt igazolhatjuk előtte hitünk komolyságát és mélységét.

Mindszenthy bíboros mindössze három évet töltött Esztergomban, mint érsek. Ez alatt fantasztikus lelkipásztori eredményeket ért el. Mi mindent tudott volna ő tenni, ha szabadon működhetett volna! Mégsem találunk önéletrajzában egyetlen Isten ellen lázadó keserű kifakadást sem. Nem kérte számon, miért nem szabadította őt ki az Úr a fogságból. A Gondviselésbe vetett reményét nem vesztette el soha.

Kt! Ha sanyarú sorsunk miatt felmerülnek bennünk kételyek, ne szégyelljük. Forduljunk Jézushoz, és kérjük, hogy oldja meg kételyünket. Istentől mindig kapunk olyan megerősítést, hogy kijelenthetjük: „Tudom, kinek hittem, és biztos vagyok benne!” Ez többet jelent, mintha azt mondanánk: „Tudom, mit hittem”. Mert minket nem a „hitigazságok”, és nem a „természetfeletti misztériumok” vígasztalnak meg, hanem a személyes Isten! Vele vívódjunk, és előtte hajoljunk meg.

Kt! Advent harmadik vasárnapját az „öröm vasárnapjának” nevezzük. Örömünket jelképezi a harmadik koszorúgyertya rózsaszínűszíne vagy rózsaszínű szalagja, ( ill. a rózsaszínű miseruha, ahol van), és a kezdő miseének: „Örüljetek az úrban szüntelenül; újra csak azt mondom, örüljetek, az Úr közel van!” (Fil 4,4)

Szítsuk fel lelkünkben ezt a tiszta örömet a hitbeli és egzisztenciális kételyeink közepette is. Nyugtassanak meg bennünket a „Templom csendes mélyén” c. ének 4. vsz.-nak szavai: az Úr „Látja, aki árva, aki elhagyott, // Börtönében látja a szegény rabot. // S ha a fáradt ember kínban elmerül, // Azt suttogja néki: Nem vagy egyedül!” (Sz.V.U. 131/4). Ámen.

Hajnal alapján-2022-re A per 4

 

 

Oldal: Homilia
RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIA SZÉKELYSZENTKIRÁLY - © 2008 - 2024 - rkpszentkiraly.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat